Napjaink billenőpontjai

Hallottad és láttad, hogy nem úgy működnek a dolgok ahogy szeretnéd? Rajta! Tegyél érte!

Rozsdafoltok. Omladozó, gazdátlan állami épületek országszerte. Mi lesz a sorsuk?

 

 

Vas megyében sem jobb a helyzet

Szerző és fotó: György István Péter 2017.11.22.

Néhány órányi szomszédoláson voltunk Győr-Moson-Sopron megyében. Balfot is érintettük. Utoljára több évtizeddel ezelőtt jártunk ott. A település képe alaposan megváltozott, azonban nem mindenben az előnyére. A világörökség részét képező helyek árnyékában megbújnak az omladozó állami tulajdonú épületek is, amik sokkalta jobb sorsra lennének érdemesek.

Óhatatlanul felmerülnek a kérdések: Miért nem őrizzük meg közös értékeinket, a közelmúlt örökségét? Miért engedik az illetékesek, hogy a teljes pusztulás legyen a sorsuk?

Balfon az ivókút közelében, a főút melletti parkolóval szemben, a volt határőr laktanya lepusztult épülete és környezete fogadja a látogatót. Lehangoló a látvány.  A termetes méretű volt határőr objektum előtt halad a kerékpárút. Az ilyen és hasonló látvány országosan probléma. Vas megyében is számos negatív példa mutatja azt a felelőtlenséget és közömbösséget, amit a mindenkori hatalom az elmúlt közel 3 évtized alatt tanúsított ilyen ügyekben is. Csak néhány példa: 11-es Huszár úti laktanya, Bucsu határátkelőhely épületei, vagy a Hétforrásnál levő volt határőr objektum…

E helyeken végleg eltűnnek a közelmúlt emlékei, és porrá, rommá válnak szüleink, saját munkánk adóforintjai. Mindezért ki lesz a felelős?  Megkockáztatom, hogy senkit nem fognak érte felelősségre vonni, az már most borítékolható!

 

 

Diós-mákos bejglit a karácsonyfa alá. Nyugdíjasok figyelem! Beetetés megkezdődött.

 

 

Mire elég a nyugdíjprémium

Szerző: György István Péter 2017.11.15.

Szögezzük le az elején, hogy minden, amit jó szándékkal adnak, az figyelemre és elismerésre méltó. Azonban akkor sem árt a dolgok mögé nézni, mert nincsen ingyen ebéd és minden ajándéknak ára van. Persze, ha pozitívan gondolkodunk, és miért ne tennénk, akkor a nyugdíjasoktól a jelképes anyagi megbecsüléséért a kormányzó párt tagjai a hálán kívül semmit nem várnak el. Ugyanakkor elég szép számmal hallani olyan véleményeket is, hogy jön a választás és a halakat be kell etetni. A régi bevált módszer, amit a menzára találtak ki, a politikában is eléggé jól működik. A kiindulási alap analógiája, miszerint a hét elején adjál jó ebédet, majd hét közben süllyedhet a színvonal, eléggé bevált fogás. Egyre kell vigyázni, hogy pénteken, mielőtt hazamennek a hétvégére az emberek, újra legyen jó minőségű ebéd, mert ennek tudata őrződik meg a pihenőnapokon. A politika sem viselkedik másképp. A nyugdíjasok most kapják a pénteki menzaebédet, a beetetést a választások előtt. Lesz itt prémium, kiegészítés, amit évközben szándékosan visszatartottak, vagy épp Erzsébet utalvány. Aztán 2018-ban 3 százalékos nyugdíjemelés. Jó-jó, de ez mégis csak pénz a zsebbe, egyfajta lehetőség! Ez így igaz is. Azonban, ha az utóbbi idők változásait vesszük alapul, akkor mégsem lehetünk boldogok. Óhatatlanul kellett az aktív réteg fizetését emelni, mert még így is itt hagyták az országot sok százezren, hagyva egy űrt a munkaerő piacon. Nincs itthon elegendő postás, buszvezető, orvos, mérnök, vagy épp festő, kőműves, vagy pincér. A sor végtelen. Az egyre kevesebben itthon maradók, pedig a csillagos égig emelhetik a szolgáltatásaik árát, megkezdődött a szakemberekért a sorban állás. Halasztott festések, vagy épp az altatóorvos hiánya miatt, időben továbbtolt műtétek. A minimál és garantált bérek emelését már rég nem követi a nyugdíjak megfeleltetése. A nyugdíjas fogyasztói kosárban meg, hogy mit pakolnak bele, azt egyedül a jó Isten tudja. Visszaérkeztünk a kiinduló ponthoz. Akkor valójában mire is elég a nyugdíjprémium?

Menjünk el egy boltba, hogy kedvezőbb legyen a kép, egy multi bevásárló központhoz. Csak néhány termék árát nézzük meg és máris ugyan hasra nem esünk, de rájöhetünk arra, hogy a karácsonyi bejgli ma már luxuscikknek számít az alacsony nyugdíjjal rendelkezőknek. A sütéshez sok alapanyagra van szükség. Csak kétféle termék árát vizsgáljuk meg.  Legyen ez a tojás és dió. Előbbi 30 százalékkal kerül többe, mint néhány hónapja, a dió kilónkénti ára 5495 Ft. Ha meleg és fűtött lakásban szeretnénk tölteni a karácsonyt és még a hangulatához hozzá illő süteményt is odaképzeljük, máris rájöhetünk arra, hogy mire is elég a nyugdíjprémium.

A könnyű, de szabálytalan módját választotta a lomtalanításnak

 

 

Pofátlanság.

Visszatérő gond, hogy szemetüktől, lomjaiktól megszabaduljanak, egyesek éven át,  az út és erdőszéleket és mezei bekötőutakat célozzák meg.

Szerző és fotó: György István Péter

Visszatérő gond, hogy éven át sokan az út és erdőszéleket és mezei bekötőutakat célozzák meg, hogy szemetüktől, lomjaiktól megszabaduljanak.

A 87-es főút Szombathelyt Táplánszentkereszt irányába elkerülő szakaszának 22-es km szelvényében levő mezei bekötő útnál már messziről látható az útszélén lerakott óriási szemétkupac. Tőle néhány méterre egy ép fotel kínálja magát, hogy valaki foglaljon helyet rajta és onnan szemlélje a tájba nem illő szemétkupacot. A bokros részen régebbi szemét éktelenkedik. A közel egy köbméteres kupac arról tanúskodik, hogy nem éppen szegény embertől származik. Hibátlan gyermekjáték, óriáslegyező, mázas cserépmalac, zuhanyfülke vízkeverő-panel és hasonló lomok végezték az illegális szemétlerakó helyen.

Hiába a figyelmeztetés, a legális lerakóhelyeket sokan elkerülik, a többnyire ingyenes szolgáltatást nem veszik igénybe. Szombathelyen a hulladék udvar is lehetővé teszi, hogy megfelelő feltételek esetén ingyenesen és szelektált módon megszabaduljanak felesleges lomjainktól, hulladékuktól. Elszomorító, hogy sokan jó lehetőségek ellenére, a környezetet szennyezve szabadulnak meg a hulladékuktól, a lomoktól. Ez nem csak szabálytalanság, környezetszennyezés, hanem egyfajta bizonyítvány azokról, akik felelőtlenül negatív példát mutatnak, akár gyermekeiknek is.

Hol sírjaink domborulnak. Megállunk, fejet hajtunk, halottainkra emlékezünk…

 

 

Tovább»