Mire elég a nyugdíjprémium

Szerző: György István Péter 2017.11.15.

Szögezzük le az elején, hogy minden, amit jó szándékkal adnak, az figyelemre és elismerésre méltó. Azonban akkor sem árt a dolgok mögé nézni, mert nincsen ingyen ebéd és minden ajándéknak ára van. Persze, ha pozitívan gondolkodunk, és miért ne tennénk, akkor a nyugdíjasoktól a jelképes anyagi megbecsüléséért a kormányzó párt tagjai a hálán kívül semmit nem várnak el. Ugyanakkor elég szép számmal hallani olyan véleményeket is, hogy jön a választás és a halakat be kell etetni. A régi bevált módszer, amit a menzára találtak ki, a politikában is eléggé jól működik. A kiindulási alap analógiája, miszerint a hét elején adjál jó ebédet, majd hét közben süllyedhet a színvonal, eléggé bevált fogás. Egyre kell vigyázni, hogy pénteken, mielőtt hazamennek a hétvégére az emberek, újra legyen jó minőségű ebéd, mert ennek tudata őrződik meg a pihenőnapokon. A politika sem viselkedik másképp. A nyugdíjasok most kapják a pénteki menzaebédet, a beetetést a választások előtt. Lesz itt prémium, kiegészítés, amit évközben szándékosan visszatartottak, vagy épp Erzsébet utalvány. Aztán 2018-ban 3 százalékos nyugdíjemelés. Jó-jó, de ez mégis csak pénz a zsebbe, egyfajta lehetőség! Ez így igaz is. Azonban, ha az utóbbi idők változásait vesszük alapul, akkor mégsem lehetünk boldogok. Óhatatlanul kellett az aktív réteg fizetését emelni, mert még így is itt hagyták az országot sok százezren, hagyva egy űrt a munkaerő piacon. Nincs itthon elegendő postás, buszvezető, orvos, mérnök, vagy épp festő, kőműves, vagy pincér. A sor végtelen. Az egyre kevesebben itthon maradók, pedig a csillagos égig emelhetik a szolgáltatásaik árát, megkezdődött a szakemberekért a sorban állás. Halasztott festések, vagy épp az altatóorvos hiánya miatt, időben továbbtolt műtétek. A minimál és garantált bérek emelését már rég nem követi a nyugdíjak megfeleltetése. A nyugdíjas fogyasztói kosárban meg, hogy mit pakolnak bele, azt egyedül a jó Isten tudja. Visszaérkeztünk a kiinduló ponthoz. Akkor valójában mire is elég a nyugdíjprémium?

Menjünk el egy boltba, hogy kedvezőbb legyen a kép, egy multi bevásárló központhoz. Csak néhány termék árát nézzük meg és máris ugyan hasra nem esünk, de rájöhetünk arra, hogy a karácsonyi bejgli ma már luxuscikknek számít az alacsony nyugdíjjal rendelkezőknek. A sütéshez sok alapanyagra van szükség. Csak kétféle termék árát vizsgáljuk meg.  Legyen ez a tojás és dió. Előbbi 30 százalékkal kerül többe, mint néhány hónapja, a dió kilónkénti ára 5495 Ft. Ha meleg és fűtött lakásban szeretnénk tölteni a karácsonyt és még a hangulatához hozzá illő süteményt is odaképzeljük, máris rájöhetünk arra, hogy mire is elég a nyugdíjprémium.