Napjaink billenőpontjai

Hallottad és láttad, hogy nem úgy működnek a dolgok ahogy szeretnéd? Rajta! Tegyél érte!

Aláhúzom a 65. számlát

 

Az Óév margójára

(jegyzet)

Szerző és fotó: György István Péter

Szombathely, 2017.12.31.

Minden felgyorsult a világunkban, még életünk mindennapjai is.

Olybá tűnik, hogy nem is rég nyitottunk egy újabb lapot életünkben és ismét elérkezett az összegzés ideje.

Ha rendesen könyveljük az eseményeket évente életünkben, így az év vége felé könnyebb a számvetés.

Egy már most megállapítható, hogy ugyan nem dőlhetünk hátra, de összességében mégis eredményes évet tudhatunk magunk mögött. Változatos és fordulatokkal teli mozgalmas évtől köszönünk el, még néhány óra és beköszönt egy új és várakozással teli esztendő, 2018. Ha az élet pozitív oldaláról vizsgáljuk 2017-tet lelkileg gazdag, kihívásokkal teli, úgymond mozgalmas év volt. Anyagi gyarapodás szempontjából egyáltalán nem volt jelentős, talán azért is, mert életkoromat tekintve, ez a kérdés már kevésbé foglalkoztat. Sok kellemes lelki élménnyel gazdagodtam, közvetve környezetem is. Mindezt viszem magammal az óriási hátizsákban. Ami kicsit zavart ezen élmények megélésében, az a folyamatos vibrálás, ami a közéletet uralta. Úgy tűnik számomra valami nagyon nincs a helyén. A propaganda naponta zúzta szét azt a hitet, hogy a nemzetünk önmagával megbékélhet. Folyik a lelki háború és tovább osztja, ki tudja már hányfelé, az amúgy is szétzilált nemzetünket. Néha olyan érzésem támad, hogy a hatalom rég önállósította magát és sokszor öncélúan, úgymond, fennmaradásáért végigszántja a lelkeket. Ez bizony lehangol, elszomorít. 2018-ban, ezen alapvetően változtathatunk, kizárólag rajtunk múlik, hogy lesz-e pozitív változás.  Nem is a mindennapi betevőért aggódunk, hanem a békétlenség miatt. A hatalom gyakorlása nagy felelősség és a kontroll nélküli művelése súlyos károkat okoz. Ha valamit másképp képzelek el a jövőben, az igazából e terület. Amim igazán pozitív és a számlához hozzájön, hogy gyarapodtunk, bátyám családjában megérkezett Adél, október 19.-én. Ami talán hasonló súllyal bír, hogy testvérbátyám a betegséggel férfiasan megharcolt és ebben a dimenzióban vagyunk vele együtt. Családom, feleségem és fiam is, hozta a jó teljesítményt.  Itt elsősorban a lelki kapcsolatra gondolok. Egymásba kapaszkodtunk és bebizonyosodott ebben az évben is, hogy az igazi erő az összefogásban van.

Summa summarum:

A mérleg pozitív, nem teszek nagy ígéreteket 2018-ra. Egy biztos, hogy mindent elkövetek azért, hogy lelkileg jó irányba  változzon világunk.

Kívánom:

Legyen sokkalta nagyobb béke és nyugalom az emberek között! A szegényebbnek több jusson az asztalára, a gazdagabbak adjanak többet a közösbe! Legyen egészségesebb a lelkünk, mert akkor a testünk is az lesz

Adja Isten, hogy így legyen!


A jégbefagyott lélek.

 

Fény nélkül, de meddig?

(Jegyzet)

Szerző: György István Péter 2017.12.07.

Ülünk a sakktábla egyik oldalán. Jól áll a mérkőzés javunkra, már csak néhány lépés és nyertes a játszma. Ekkor azonban a sportban, de az élet más területén sem szokásos módon, hirtelen a szemben ülő versenyző a saját javára változtatja meg a játékszabályokat. A futó ló lesz, a bástya meg gyalog. Mindezt teszi arra hivatkozva, hogy az erő az ő oldalán áll. Nem számít a fairply, nincs erkölcsi és etikai norma. Egyetlen cél lebeg előtte, hogy bármilyen eszközzel elérje a győzelmet. Ez még egy ártatlan sakkmérkőzés esetén is veszélyes.  Azonban, ha az élet más területén történik mindez, akkor egyenesen életveszélyes. Elmúlt 27 év a rendszerváltás óta, ami többször is eredményezett életünkben ilyen sakkmeccseket. Ha elindulunk a kilencvenes évek elejétől a gyakorlatban is felismerjük a jelenséget. Mindjárt kezdhetjük az állami vagyon szétlopásánál. Magyarországon a kárpótlásból egy szűk réteg részesült, a társadalom többsége teljesen kimaradt belőle. Aztán ennek köszönhetően, a szűk réteg fényévnyi előnyt szerezve, tartósan elszakadt a társadalom többségétől. Ez a folyamat egyre nagyobb különbségeket eredményezett és mai is hat. Ki emlékszik már a föld-mutyira, vagy arra, hogy a trafikok nemzeti jellegűvé alakítása idején mik voltak a kezdeti játékszabályok és mi lett belőle. A példákat lehetne sorolni a kilencvenes évek elejétől. Mára eljutottunk oda, hogy a demokrácia alappillérei is recsegnek-ropognak. Családok esnek szét, barátságok szakadnak félbe, sokan önhibájukon kívül vállnak otthontalanná, vagy épp kivándorlóként keresik szerencséjüket. Minden híresztelés ellenére a XXI. századi Magyarországon nagyon sokan éheznek. Van, aki a napi betevőre, más az igaz és tiszta szóra. A nagy testvér mindenre odafigyel, ami számára fontos. Mindent lereagál, szankcionál, sokszor többnyire rögtönöz. Tüzet olt, és nem megelőzi azt. A többség meg belenyugszik sorsába, hallgat. Nagyon sokan naponta nyelnek nagyokat. Már rég nem azt mondják, amit gondolnak, és nem azt mutatják ki, amit éreznek. Nem kell ahhoz orvosnak lenni, hogy kimondhassuk beteg a nemzet lelke. Szétszakadt az ország, óriási szükség lenne egy újraegyesítésre.

Ne feledje senki! Mindig akkor történtek a magyarság életében igazán nagy bajok, amikor szétszakadt, elengedtük egymás kezét.