Fény nélkül, de meddig?

(Jegyzet)

Szerző: György István Péter 2017.12.07.

Ülünk a sakktábla egyik oldalán. Jól áll a mérkőzés javunkra, már csak néhány lépés és nyertes a játszma. Ekkor azonban a sportban, de az élet más területén sem szokásos módon, hirtelen a szemben ülő versenyző a saját javára változtatja meg a játékszabályokat. A futó ló lesz, a bástya meg gyalog. Mindezt teszi arra hivatkozva, hogy az erő az ő oldalán áll. Nem számít a fairply, nincs erkölcsi és etikai norma. Egyetlen cél lebeg előtte, hogy bármilyen eszközzel elérje a győzelmet. Ez még egy ártatlan sakkmérkőzés esetén is veszélyes.  Azonban, ha az élet más területén történik mindez, akkor egyenesen életveszélyes. Elmúlt 27 év a rendszerváltás óta, ami többször is eredményezett életünkben ilyen sakkmeccseket. Ha elindulunk a kilencvenes évek elejétől a gyakorlatban is felismerjük a jelenséget. Mindjárt kezdhetjük az állami vagyon szétlopásánál. Magyarországon a kárpótlásból egy szűk réteg részesült, a társadalom többsége teljesen kimaradt belőle. Aztán ennek köszönhetően, a szűk réteg fényévnyi előnyt szerezve, tartósan elszakadt a társadalom többségétől. Ez a folyamat egyre nagyobb különbségeket eredményezett és mai is hat. Ki emlékszik már a föld-mutyira, vagy arra, hogy a trafikok nemzeti jellegűvé alakítása idején mik voltak a kezdeti játékszabályok és mi lett belőle. A példákat lehetne sorolni a kilencvenes évek elejétől. Mára eljutottunk oda, hogy a demokrácia alappillérei is recsegnek-ropognak. Családok esnek szét, barátságok szakadnak félbe, sokan önhibájukon kívül vállnak otthontalanná, vagy épp kivándorlóként keresik szerencséjüket. Minden híresztelés ellenére a XXI. századi Magyarországon nagyon sokan éheznek. Van, aki a napi betevőre, más az igaz és tiszta szóra. A nagy testvér mindenre odafigyel, ami számára fontos. Mindent lereagál, szankcionál, sokszor többnyire rögtönöz. Tüzet olt, és nem megelőzi azt. A többség meg belenyugszik sorsába, hallgat. Nagyon sokan naponta nyelnek nagyokat. Már rég nem azt mondják, amit gondolnak, és nem azt mutatják ki, amit éreznek. Nem kell ahhoz orvosnak lenni, hogy kimondhassuk beteg a nemzet lelke. Szétszakadt az ország, óriási szükség lenne egy újraegyesítésre.

Ne feledje senki! Mindig akkor történtek a magyarság életében igazán nagy bajok, amikor szétszakadt, elengedtük egymás kezét.