Zöld felirat jelzi Hegyfalu főútjának kerítésen: Képeslap Múzeum

Szerző: György István Péter Fotó: Gyné H. Ibolya

(Szombathely, 2018.01.12.)

Az életben már nagyon sokszor beigazolódott, hogy legfontosabb az emberi lélek, az, hogy milyen a kisugárzása. Egy egészen biztos, hogy néha még a környezetünkben levő értékeket sem vesszük észre. Évtizedekig megyünk el mellette. Aztán jön egy fény, ami megálljt parancsol, azonnal. Felébred bennük valami belső vágy, szomjúság, hogy újabb felfedezésekre tegyünk szert. Így voltunk mi a Hegyfalun található Képeslap Múzeummal. Tudtuk, hogy létezik, de évtizedekig csak kívülről láttuk, elmentünk mellette.

Kisebb vasi túrára indultunk Szombathelyről kora délután. Felfedező utunk Szelestén, Pósfán keresztül Hegyfalura vezetett. A zöld felirat a kerítésen már messziről jelzi, „Képeslap Múzeum”. Az épületet korábban a helyi termelőszövetkezet irodaépületeként használták, ma családi ház, benne él a család több generációval és még a múzeumnak is jutott hely. Megnyomjuk a csengőt, Juhász Árpád, az ötletgazda és a múzeum üzemeltetője nagy szeretettel fogad bennünket, és azonnal végigkalauzol a kiállítási termeken. Megelevenedik a történelem, korok és települések nevezettességein keresztül haladunk a Trianon terem felé. Árpi elmondja, hogy annak avatására egy elismert és közismert személyt, dr. István Lajost tudta megnyerni. Nézegetjük a képeket, olvassuk az alattuk, a képekhez fűződő érdekes történeteket. Árpi minden szavában érződik az a szeretet, ami ehhez a nemes szenvedélyhez köti mindennapjait. Nem könnyű egy ilyen múzeumot létrehozni és folyamatosan megújítani, fenntartatni. Mégsem panaszkodik, a jövőbe tekint. Tervekről beszél, álmokat sző. Olyan álmokat, amit sokunk örömére szeretne megvalósítani. Ami a legbiztatóbb, hogy családja támogatja ebben a munkában. Aztán a tárlatvezetés végén megajándékoz bennünk egy Trianonhoz kapcsolódó képeslappal, megfordítom a Képeslap Múzeum Baráti Kör kiadványának címe is rajta van: 9631-Hegyfalu, Kossuth Lajos utca 19. Majd a barátságos hangulatú, kellemes meleg otthonukba invitál bennünket. A családi asztalnál beszélgetés közben elfogyasztunk egy italt, s mivel már késő téli este lett, elköszönünk. Elköszönéskor mondja, visszavár bennünket, ha erre járunk, térjünk be hozzájuk. Útközben hazafelé arról beszélgetünk, hogy az utóbbi idők egyik legszebb délutánját kaptuk ajándékba. Új kulturális és lelki élményeket, barátságot és emberséget. Talán külön le sem kellene írni, hogy aki ilyen élményre szomjazik, nyomja meg bátran a csengőt, ha Hegyfalun keresztül vezet az útja. A családi ház és múzeum ajtaja minden jóakaratú, a szépségre, új ismeretekre vágyó ember előtt biztosan kinyílik.