Napjaink billenőpontjai

Hallottad és láttad, hogy nem úgy működnek a dolgok ahogy szeretnéd? Rajta! Tegyél érte!

Egy élőközvetítéses tv vita a magyar kormányfő és Soros György között megadná a választ, létezik-e a Soros-terv.

 

Soros vagy nem Soros a terv...

Mottó: A tiszta víz, csak a tiszta pohárban az, aminek nevezik!

Szerző: György István Péter 2018.01.31. Fotó: internet

Már megint a nemzet megosztására alkalmas plakátokra kiszórt százmilliók!

Rodolfo, becsületes ember volt, mert produkciói közben mindig felhívta a nagyérdemű figyelmét: Figyeljék a kezem, mert csalok! Ez az idő már elmúlt, ma más szelek fújnak.

Alaposan belengette a szél a legújabb nemzetmegosztásra alkalmas plakátot, amit a FIDESZ-KDNP részéről Hidvégi Balázs, kommunikációs igazgató méltatott. A plakáton Soros György kiterjesztett karjaival fogja át Gyurcsány és Vona vállát. Első ránézésre Gyuribá karjai eléggé méretesre sikerültek, hiába a világot is képes átölelni.

A plakáton szereplő ellenzékiek mindegyike kezében drótvágó-olló, kivéve Soros Györgyöt. Ő bizonyára nem szándékozik lebontani a határkerítést. A többiek pedig csak a szerszámreklám kedvéért fogják kezükben az eszközt. Az ollók, az ötletgazda párt kedvenc színére lettek festve, rikítóan sárgák. A szereplők mögött jelképes drótkerítés. A plakát összhatása azt üzeni, hogy közeledünk a felső határhoz, eluralkodika nemzeten valami gyógyíthatatlan állapot. Elfogynak az érvek, és még mindig 2 hónap a választásokig. Valahogy ki kellene húzni, hogy jöhessen az újabb 4 év, a jó világ a kisebbségnek. Felmerül a plakát alapján a kérdés: Ha létezik a Soros-terv, akkor miért nincs Gyuribá kezében is drótvágó-olló?

Milyen ember az, aki bort iszik és vizet prédikál! Vagy még sincs ilyen terv, csak folyton azt halljuk, hogy jön a farkas? A plakát egyre biztos alkalmas, hogy ingyen reklámot biztosít a szerszámkereskedőknek. Már azt beszélik, hogy a sárgára festett eszköz felvásárlása megkezdődött, hamarosan hiánycikk lehet belőle.

Itt az a 3 szó, amivel választást lehet nyerni 2018.04.08-án:

„Soros, migráns, megvédjük”

Ez a hosszú hónapok óta alkalmazott kommunikációs technika a fent említett 3 szóra épül: Migránsok, a hazánkat tőlük és Soros Györgytől is megvédjük! Mindez ennyiszer és ennyiféleképpen megismételve nem más, mint agymosás és félelemkeltés. A magyar nép szinte kivétel nélkül azt gondolja, hogy hazánk és Európa nem lehet a népek hadútja. Szabályozottan a háború és üldöztetés elől menekülőket be kell fogadni. Amelyik országnak meg munkaerőre van szüksége, az szükségletének megfelelően fogadjon gazdasági menekülteket. Ez ilyen egyszerű lenne. A plakátokra feleslegesen kidobott pénzt, pedig a kormánypárt fordítaná olyan célra, amiből Magyarország polgárai is mindennapjaikban részesülhetnének. Elképzelhetőnek tartom, hogy sok szegény ember életét tudták volna javítani, vagy az egészség és oktatás siralmas állapotán változtatni a tetemes pénzzel.

Sokan azt gondoljuk, hogy az ilyen plakátokra már csak akkor kapjuk fel a fejünket, ha belengeti a szél és elrepíti jó messzire.

Szívesen vennénk, ha a magyar miniszterelnök és az elhíresült Gyuribá leülnének egy asztalhoz és a közszolgálati média élőben közvetítené a beszélgetésüket. Na, erre aztán lehetne gombot varrni, mert végre tisztán látnánk, miről is szól a történet.

Meglátjuk, van-e és ki a legény a gáton!

Értékeink a múltból nem csak a jövőnek

 

Zöld felirat jelzi Hegyfalu főútjának kerítésen: Képeslap Múzeum

Szerző: György István Péter Fotó: Gyné H. Ibolya

(Szombathely, 2018.01.12.)

Az életben már nagyon sokszor beigazolódott, hogy legfontosabb az emberi lélek, az, hogy milyen a kisugárzása. Egy egészen biztos, hogy néha még a környezetünkben levő értékeket sem vesszük észre. Évtizedekig megyünk el mellette. Aztán jön egy fény, ami megálljt parancsol, azonnal. Felébred bennük valami belső vágy, szomjúság, hogy újabb felfedezésekre tegyünk szert. Így voltunk mi a Hegyfalun található Képeslap Múzeummal. Tudtuk, hogy létezik, de évtizedekig csak kívülről láttuk, elmentünk mellette.

Kisebb vasi túrára indultunk Szombathelyről kora délután. Felfedező utunk Szelestén, Pósfán keresztül Hegyfalura vezetett. A zöld felirat a kerítésen már messziről jelzi, „Képeslap Múzeum”. Az épületet korábban a helyi termelőszövetkezet irodaépületeként használták, ma családi ház, benne él a család több generációval és még a múzeumnak is jutott hely. Megnyomjuk a csengőt, Juhász Árpád, az ötletgazda és a múzeum üzemeltetője nagy szeretettel fogad bennünket, és azonnal végigkalauzol a kiállítási termeken. Megelevenedik a történelem, korok és települések nevezettességein keresztül haladunk a Trianon terem felé. Árpi elmondja, hogy annak avatására egy elismert és közismert személyt, dr. István Lajost tudta megnyerni. Nézegetjük a képeket, olvassuk az alattuk, a képekhez fűződő érdekes történeteket. Árpi minden szavában érződik az a szeretet, ami ehhez a nemes szenvedélyhez köti mindennapjait. Nem könnyű egy ilyen múzeumot létrehozni és folyamatosan megújítani, fenntartatni. Mégsem panaszkodik, a jövőbe tekint. Tervekről beszél, álmokat sző. Olyan álmokat, amit sokunk örömére szeretne megvalósítani. Ami a legbiztatóbb, hogy családja támogatja ebben a munkában. Aztán a tárlatvezetés végén megajándékoz bennünk egy Trianonhoz kapcsolódó képeslappal, megfordítom a Képeslap Múzeum Baráti Kör kiadványának címe is rajta van: 9631-Hegyfalu, Kossuth Lajos utca 19. Majd a barátságos hangulatú, kellemes meleg otthonukba invitál bennünket. A családi asztalnál beszélgetés közben elfogyasztunk egy italt, s mivel már késő téli este lett, elköszönünk. Elköszönéskor mondja, visszavár bennünket, ha erre járunk, térjünk be hozzájuk. Útközben hazafelé arról beszélgetünk, hogy az utóbbi idők egyik legszebb délutánját kaptuk ajándékba. Új kulturális és lelki élményeket, barátságot és emberséget. Talán külön le sem kellene írni, hogy aki ilyen élményre szomjazik, nyomja meg bátran a csengőt, ha Hegyfalun keresztül vezet az útja. A családi ház és múzeum ajtaja minden jóakaratú, a szépségre, új ismeretekre vágyó ember előtt biztosan kinyílik.